Múltkori kifakadásom után, mikor önérzeti kérdést csináltam abból, hogy egy füttyentésre ugrok, megtapasztalhattam milyen az, ha tényleg nemet mondok. A nagy találgatásokat megelőzve közlöm:
NEM JÓ...
Az ágyamon feküdtem, kezemben a telefon, mikor egyszer csak megcsörren, Zseni az, mehetnék egy hármasra. Szívem szerint rohantam volna megint, persze, de már ittam is, így vezetés már kizárva, meg a doki sugallata is ott csengett a fülemben, hogy jót tenne a felépülésemnek, ha mindennemű szexuális tevékenységtől kímélném most magamat egy időre. Úgyhogy egy-szó-mint-száz a körülmények összjátéka miatt, azt kellett mondanom ott és akkor, hogy sajnos nem megy.
Miután letettem a telefont, borzalmasan éreztem magamat. Sokkal rosszabb érzés volt, mint amit a sértett egom gerjesztett. Majd egy órán át járkáltam a lakásban fel s alá és iszonyatosan tehetetlennek éreztem magamat. Aztán meg dühös voltam magamra, amiért ez ennyire kiborít.
Hiányzik
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
