Olyan rég volt, hogy valakit ennyire várjak. Az idegeimre megy, hogy még mindig nincs semmi kézzelfogható a kezemben, csak néha felbukkan egy levél, tele szavakkal, édes ízzel. Csábítanak, én meg már csábulnék. Ellepte a gondolataimat, a vágyaimat. Most is csak arra vágyom, hogy hozzásimulhassak és érezhessem végre.

Ennyire tán még soha nem tettek próbára...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.